Kevés olyan ország van, amely a konyhaművészete mellett még a piacával is el tud dicsekedni.
Már maga a szó is "marché" ismerősnek tűnik, aztán a tartalom, az valami csodálatos. Bemutatása meg is haladja ezen oldal terjedelmét. Itt minden kistermelő, gazdálkodó, paraszt képviselteti magát.
A piacra érve elõször a zöldséges standokhoz érünk. Az ismerõs zöldségek és gyümölcsök sem a legutolsók, de mellettük olyan érdekességeket is látunk, melyek nálunk nincsenek. Ilyenek például az apró kis tököcskék - ha nyár végén, vagy õsszel tévedünk oda, vagy nyár elején a rebarbaraválaszték. Spárgából májusban olyan választékot találunk, hogy megdől bennünk egy régi sztereotípia: nem csak két spárga létezik (fehér és zöld). Mintha valami pálcakatalógust tartanánk magunk előtt, melyben átmérõk és hosszúságok szerint sorakoznak a rudak.
A gyümölcsválasztékon is meglátszik a mediterrán ország kertje. Mekkora citromok, micsoda szőlőfürtök, barackfélék.
Jönnek a tejtermékek - ezen belül is a sajtok. Igazat mondhatott De Gaulle a híres mondatával, csak azt hiszem már nem 300 a sajtfélék száma - azóta szaporodott, gyarapodott. Az illat sem utolsó a sajtpiacon - ja és meg is lehet õket kóstolni.
Gall kakasok és "canard" - a francia kacsa sorakoznak a standokon, igaz a franciák kicsit máshogy árulják. Nemcsak a fején hagyják rajta a gyönyörû szépre glancolt tollazatot, hanem némely gazda még a híres francia trikolórt is ráköti a madár nyakára. Libamájak gyönyörûn kirakva - szintén nemzeti szalaggal átkötve. Ugyanezen állatokat konzerv állapotban is kínálják a gazdák: rilettek, konfittált kacsacombok, mindenféle májkrémek - akár szarvasgombás is.
Kolbászok, sonkák, szalámik mellett megyünk el, az illat is változik. Saucisson-ok, lard-ok, jamon-ok sorakoznak leírhatatlan választékban.
Hogy a francia piacon ekkora a halválaszték, az valószínűleg annak is köszönhetõ, hogy az ország partjait több tenger is mossa. A szent-péter hal itt hétköznapi uszonyosnak számít, csakúgy mint a nálunk méregdrága tengeri herkentyűk. Homárok, osztrigák, garnélák óriási választéka köszön ránk.
Most pedig olyan állatok következnek, melyek hiányoznak a Nagycsarnokból. Éti csigákat vehetünk szemügyre nyersen ketrecekben és feldolgozva saját házukba visszatöltve és mindenféle fûszervajjal lezárva. Ezeket aztán a háziasszony az erre a célra szolgáló, mélyedésekkel ellátott kerámia alkalmatosságokba teszi és a sütőben készre süti. Egy tányérra téve egyben tálalni is lehet rajta.
Lehet hozzá ugyanitt kapni speciális csigafogót és a csigahús kivételét segítõ kétágú villát is.
Patisserie - a francia pékek és cukrászok portékái következnek virtuális piaclátogatásunk során. Az a sok péksütemény, bonbon, sütemény, amit itt látunk, az bizony áttekinthetetlen a nem ehhez szokott látogató számára.
A piaclátogatás végén jöhetnek a kulináris örömök - elmondhatatlan választékban kínálják a francia piacok a hazai és a divatos külföldi ételeket.
Meglehetõsen nagy befolyással bírnak az észak-afrikai arab országok (Algéria, Marokkó, Líbia, Tunézia, stb) gasztronómiai behatásai a hagyományos francia konyhára. Így aztán napjainkban igencsak nehéz eldönteni, hogy a mezgez nevű népszerû kolbász honnét is származik?
Ugyanilyen nagy befolyásoló hatással bír a francia nyelvû svájci kantonok, a belga gasztronómia, vagy akár a pireneusi konyha hatása is a francia gasztronómiára.
Kevesen tudják, hogy az askenáz zsidók híres babból készült egytálétele a S ó l e t francia eredetû.
Talán a leghitelesebb története a százéves háború (1337-1453) idejébõl származik. Ekkor Castelnaudary angol ostroma alatt a rendelkezésre álló élelmiszereket (bab, kolbász, hús, stb) összegyûjtötték és egy hatalmas bográcsban fõzték meg a katonáknak. Ennek köszönhetõen képesek voltak legyõzni a betolakodókat és megvédeni a várost. Ez aztán késõbb Cassoulet néven vált igazi francia értékké.
Manapság is egy hagyományos kalóriadús ételként tisztelik a családok a nagy mennyiségben fõtt ételt például hideg téli vasárnapon.
Készítik is a franciák nagyon sok féle formában – még horribile dictu sertéshúsból is. Ilyenek a Cassoulet Gimontois, a Cassoulet a la bouvier, a Cassoulet a la toulouse, a Cassoulet a la minute, a Cassoulet de Castelnaudary, a Cassoulet au canard, a Cassuolet de lapin – ami nyúlból készült.
Innét ágazik aztán el a francia egytálételek széles tárháza a lencse-alapon készültek irányába (
A Coq au vin – borban fõtt kakas, La garbure – gascogne-i babegytál, Carbonnade d’agneau – bárányegytál, a provanszi egytál, a bouillabaisse a híres francia halleves, halegytál, vagy a zöldségételek leginkább ismert képviselõje a francia lecsó a ratatouille.
Nem is kell Franciaországba utazni ahhoz, hogy az ember bajban legyen egy vendéglõben. A "valamilyen módon" elkészített ételt egyszerûen csak úgy aposztrofálják, hogy: Á la ...
Na akkor ez most mit is jelenthet?
Pedig van ám megoldás, vagy valami logika, amely világszerte az ilyen-olyan módon elkészített ételeket. Ehhez nyújt némi segítséget a következõ kis szótáracska:
á l'albigeoise - mikor az étel körete sonkával töltött paradicsom és burgonya. á l'alsacienne - "elszászi módra" (pácolt sertéshús, sonka, köretnek pedig savanyú káposzta). á l'américaine - "amerikai módra" (homár, tengeri herkentyûk, hal és paradicsom esetében) á l'anglaise - angolosan, azaz sós vízben, vagy gõzben párolt. á l'ardennaise - az Ardennekbõl származó sonka, vagy borókabogyó és borókapálinka által fûszerezett mártás. á la banquiére - bankár módjára. á la basquaise - baszk módra (a mártás, vagy a köret paradicsommal, édes és csípõs paprikával, fokhagymával, esetleg Bayonne-sonkával). á la créole - kreol módon - rizs paradicsom, csípõs paprika erõsen fûszerezve. á la dijonnaise - dijoni mustárral készült ételek. á la flamande - flamand módon - pl. spárgához készített mártásnál. á la forestiére - erdészné módra (a mártás rendszerint erdei gombából áll szalonnakockákkal). á la gastronome - ínyenc módon. á la hongroise - magyar módon - azaz az erõs mártással készített ételeket nevezik így. á l'italienne - olasz módra - így nevezik a jól "megoreganózott" paradicsomos, articsókás ételeket, melyet általában tészteköret kísér. á la marchand de vin - borkereskedõ módon - a vörösboros mártású ételek egyik elnevezése. á la niçoise - nizzai módon elkészítve, mikor a saláták, vagy a köretek paradicsomdarabokat, zöldbabot, fekete és zöld olajbogyót, valamint szardellát tartalmaznak. á la parisienne - párizsi módon. Tisztán fantáziadolog és nem az eredeti "finom" párizsi konyha ismérveit hordozza. á la périgoudine - Périgord módra, azaz a nagyon drága helyi hozzávalókat (a libamájat és a szarvasgombát) tartalmazza. á la provençale - provanszi módra, azaz paradicsommal, olajbogyóval, fokhagymával, stb. á la savoyarde - minden olyan ételre mondhatják, ahol a sajtnak fontos szerepe van, függetlenül attól, hogy az reszelve van, rásütik, vagy más módon keverik az ételbe. á la tsigane - cigány módon, vagy cigányosan. honlapunk is rendelkezik egy "csigány" receptgyûjteménnyel: … további cigányreceptek ...