Régen sokkal jobban értettek a malac elkészítéséhez. A malacot nézték és nem a koleszterint. Talán az ára is más volt és nem volt olyan különleges, mint manapság.
Mikor a malacot levágják, senki nem használja a disznóvágás, vagy disznóölés kifejezést. Sajnáljuk is levágni, egyrészt, mert kicsi, aranyos, másrészt pedig amiatt, hogy egyszer disznó lesz belőle és majd akkor ...
A legtöbben a sült malacot/malacsültet ismerik, melyet Újévi malacnak is neveznek és citrom, vagy alma van a szájában.
A legnagyobb malacélményem a hajdani NDK-ban éltem meg. Egyetemistaként építőtáborban voltunk Berlinben. Ott egyszer valamilyen díjat nyertünk és vele együtt egy sült malacot is. Mikor már szinte az egészet befaltuk, akkor jöttünk rá, hogy milyen finom a koponyájában megbújó agyveleje.
Szüleim 75-ben nyertek egy élő malacot. Állítólag "megnyerették" apámmal, tudva, hogy nem fogják levágni és egy jó lakoma kerekedik belőle. Persze sajnálták levágni, így nevelgették és szeptember elsején volt a nagy disznótor. Ilyen távlatból azért emlékszem pontosan az időpontra, mert másnap még a röfi halálánál is gyászosabb esemény következett be: bevonultam katonának.