A hetvenes - nyolcvanas években ettem a pécsi "Milán" nevû délszláv vendéglõben a "Vese parázson" nevû nagyon finom ételt. A tulaj Radivojevics Sándor büszke is volt rá, na meg a többi ételremekre, melyek közül sok meg is található valamelyik oldalunkon.
Gyerekkoromban akkor ettem kakastökét, mikor édesanyám, vagy nagyanyám baromfiételt készített és a far-hát darabban benne hagyta a kakas férfiasságát. Ezt mi gyerekek kaptuk meg és nagyon finom volt sütve, fõzve egyaránt.
Kakasherepörköltet az tud fõzni, aki hozzájut a heréhez, ami egy adagnál 12-15 kakas férfiassága. Szerencsére bõségesen vannak már ilyen úgynevezett "baromfialkatrész" boltok, ahol kakashere, taréj, bõrös kacsa- és libaháj, stb kapható kilóra.
A Dabróka csárdában tojásos galuskával kínálják a kakastökepörköltet. Remek étel.
A pacalhoz hasonlóan egy igazi férfiétel, a disznóherélés (gyengébbek kedvéért: hímivarú sertés ivartalanítása) után az úgynevezett tökepörkölt. Csak fiatal állat heréje alkalmas rá - elvégre senki sem akar húgyszagú vén kan tökét enni!
Bikatökéhez igazán ritkán jut hozzá az ember (ugye ismerjük a magyarországi szarvasmarhavágások volumenét, melynek nagy része kivénhedt tehén). Azért, ha hozzájutsz valahol, feltétlenül próbálj ki egy-két receptek. Én utoljája Szlovéniában láttam a hentespulton, illetve Barcelonában a leghíresebb vásárcsarnokban.
Édesapám egyszer hozott brízt, ami a borjú úgynevezett csecsemõmirigye, amely a felnõtt marhánál már nincs meg, ugyanis elcsontosodik. Állaga, íze megtévesztésig hasonlít a velõre.
Kedvenc sváb falumban csomagoltak a városi kollégiumba visszautazó gyerekeknek májas zsírt. Kiválóan tárolható a paraszti konyha által kiötlött kenyérrekenő. A parasztember is ilyet vitt gyakran magával a földre, vagy a pincehegyre, na meg kenyeret, paprikát, paradicsomot, hagymát.