A hetvenes - nyolcvanas években ettem a pécsi "Milán" nevű délszláv vendéglőben a "Vese parázson" nevű nagyon finom ételt. A tulaj Radivojevics Sándor büszke is volt rá, na meg a többi ételremekre, melyek közül sok meg is található valamelyik oldalunkon.
Gyerekkoromban akkor ettem kakastökét, mikor édesanyám, vagy nagyanyám baromfiételt készített és a far-hát darabban benne hagyta a kakas férfiasságát. Ezt mi gyerekek kaptuk meg és nagyon finom volt sütve, főzve egyaránt.
Kakashere pörköltet az tud főzni, aki hozzájut a heréhez, ami egy adagnál 12-15 kakas férfiassága. Szerencsére bőségesen vannak már ilyen úgynevezett "baromfialkatrész" boltok, ahol kakashere, taréj, bőrös kacsa- és libaháj, stb kapható kilóra.
A Dabróka csárdában tojásos galuskával kínálják a kakastöke pörköltet. Remek étel.
A pacalhoz hasonlóan egy igazi férfiétel, a disznóherélés (gyengébbek kedvéért: hímivarú sertés ivartalanítása) után az úgynevezett tökepörkölt. Csak fiatal állat heréje alkalmas rá - elvégre senki sem akar húgyszagú vén kan tökét enni!
Bikatökéhez igazán ritkán jut hozzá az ember (ugye ismerjük a magyarországi szarvasmarhavágások volumenét, melynek nagy része kivénhedt tehén). Azért, ha hozzájutsz valahol, feltétlenül próbálj ki egy-két receptek. Én utoljája Szlovéniában láttam a hentespulton, illetve Barcelonában a leghíresebb vásárcsarnokban.
Édesapám egyszer hozott brízt, ami a borjú úgynevezett csecsemőmirigye, amely a felnőtt marhánál már nincs meg, ugyanis elcsontosodik. Állaga, íze megtévesztésig hasonlít a velőre.
Kedvenc sváb falumban csomagoltak a városi kollégiumba visszautazó gyerekeknek májas zsírt. Kiválóan tárolható a paraszti konyha által kiötlött kenyérrekenő. A parasztember is ilyet vitt gyakran magával a földre, vagy a pincehegyre, na meg kenyeret, paprikát, paradicsomot, hagymát.